Az elején le kell szögezni, a meccs nagyon sportszerű keretek között zajlott le, az ALU-KOR játékosai a játékra összpontosítottak, és ebben élen járt Wellcamino úr (szavát sem lehetett szinte hallani), sőt inkább mi rendeztünk kisebb jeleneteket egymás között az első meccsek után, hogy miért is kell, vagy nem kell számlálót használni pont most.
Ennek megfelelően sajnos nem kezdtünk jól, sorra vesztettük a meccseket. Zoli Horváth Kálmántól kikapott. Andris kikapott az ősz óta nagyon sokat fejlődött Héregi Lacitól, Miklós Letanóczki Istvántól. Küzdelmes meccsek voltak, de mégiscsak ők nyerték. Én meg az első szettet vesztettem Kaiser Jani ellen… aztán összeszedtem magamat és nyertem, mellőzve a találomra elindított rápörgetéseket (azaz kísérleteket) Jani ravaszul használt szemcséjéről.
Igazából a kronológiára nem emlékszem pontosan, mert első sorban a magam meccseire összpontosítottam innentől, a számláló-bíróságot is hanyagolva. Andris kikapott Istvántól, és ez már aggasztó volt, aztán pedig Kálmántól, csak az első szettben illetve nagyjából a másodikban volt jó Andris, aztán elfáradt. Miklós pedig Kálmántól, és hozta a kötelezőt Jani ellen. Zoli is csak Jani ellen hozta a kötelezőt, a többiektől kikapott.
Mindeközben én is játszottam, nem igazán számolgatva, hogy mennyi az állás, csak sejtettem, hogy most nem ártana nyernem… minél többet. Miklós szerint négyet. Ezen jót mosolyogtam.
Ugyanis Héregi Lacival én is jól megszenvedtem második meccsemen, könnyű szetteket hozva, de kettőt buktam is és jött a döntő szett, aminek vége is szorosra sikeredet… az őszi formámat hozva most újra tudtam nyerni ilyen kiélezett helyzetben, de tényleg csak az idegek döntöttek most (12-10).
Ezek után kicsit kétkedve fogadtam Miklós utasításszerű kijelentését: „ma négyet nyersz.”
Ezek után kicsit kétkedve fogadtam Miklós utasításszerű kijelentését: „ma négyet nyersz.”
István ellen odafigyeltem emlékezvén az őszi vereségemre, de most nem volt olyan hurrikánszerű, mint ősszel. Utólag fáradtsággal magyarázta, az első két (győztes!) meccs kivette az erejét,hiszen legyűrte azokat, akiktől ősszel kikapott.
Alapvetően nagyon jól jött nekem, hogy alig támadott, de néha már gyanúsnak találtam a dolgot, és végig arra vártam, hogy na, mikor is kezdi a nagy pörgetéseket…de amikor kezdte volna (elég későn), akkor nem jöttek be neki, és elment a kedve. No meg, a szerencse is mellettem volt, két hálós labda átvánszorgott szoros állásnál (és kettő neki visszaesett), és ez a fáradtabb felet bizony legyőzheti önmagában. Szóval én egyre jobban felbátorodva játszottam és sikerült a harmadikat is megnyerni.
Alapvetően nagyon jól jött nekem, hogy alig támadott, de néha már gyanúsnak találtam a dolgot, és végig arra vártam, hogy na, mikor is kezdi a nagy pörgetéseket…de amikor kezdte volna (elég későn), akkor nem jöttek be neki, és elment a kedve. No meg, a szerencse is mellettem volt, két hálós labda átvánszorgott szoros állásnál (és kettő neki visszaesett), és ez a fáradtabb felet bizony legyőzheti önmagában. Szóval én egyre jobban felbátorodva játszottam és sikerült a harmadikat is megnyerni.
Az utolsó kör előtt szerintem „7-5 oda” volt az állás. Én már úgy gondoltam, hogy kikaptunk, de mondom magamnak, engem ne vádoljon senki sem a vereségért, hát megpróbálom a lehetetlent, vagyis legyőzni a Kálmánt. Most nincs előttem a meccs lap, emlékeimre hagyatkozok (de ha koncentráltan játszok, akkor az eredmény, főleg az eredmény alakulása nem igazán vésődik be, mert az másodlagos ilyenkor) de az első szettben álomszerűen jól ment, nyertem is. A másodikban szoros volt, a végét elbuktam, és azt hiszem a 3-ik simábban az övé volt. Megpróbáltam összeszedni magamat, a szerváival szokás szerint gondjaim voltak, de szerencsére sikerült a sajátjaimból kompenzálni. Lényeg, hogy döntő szettet kiharcoltam és ott nagy szerencsémre Kálmán rosszul koncentrált, 9-3-as vezetésre, sőt 10-4-es vezetésre tettem szert. Utólag mondta, hogy nem jól aludta az utóbbi napokban, és ezt én elhiszem, mert tényleg olyan luftokat ütött néhányszor, hogy ez elképzelhetetlen lenne normál esetben. Aztán hozta a saját szerváit, meg az enyémeket, és már csak 10-8 volt..és jöttek az ő szervái…na, itt nem sokat adtam volna a győzelmemért…de valahogyan visszaadtam a szerváját … és a pörgetése 1 centivel hosszúra szállt.
Zoli bukta meccsét Istvánnal, már csak döntetlenben reménykedhettünk, Andris szintén szettet bukott Jani ellen (, aki ma szerintem jól játszott, de ez ma kevés volt ellenünk), de végül nyert és Miklósra hárult a feladat, hogy pontot mentsen. Na, erről már nem írnék kisregényt, elég annyit, hogy volt 2 meccs labdája Lacinak a döntő szettben. Ha nyer, egy szót sem szólhattunk volna, sportszerűen és villámkézzel játszva megérdemelten nyerhette volna a harmadik meccsét, csapata kilencedikét.
De csak volna, mert Miklós valószínűleg „vett egy nagy levegőt” és óriási rutinnal, higgadtsággal zsinórban szerzett négyet (Laci meg szerencsére jól elidegeskedte főleg a meccs labdáit).
De csak volna, mert Miklós valószínűleg „vett egy nagy levegőt” és óriási rutinnal, higgadtsággal zsinórban szerzett négyet (Laci meg szerencsére jól elidegeskedte főleg a meccs labdáit).
Így a vége 8-8 lett. Ez a pont még nagyon jól jöhet a végelszámolásban.
Osztályzataim:
Miklós: 4 (Tulajdonképpen a papírforma szerinti 2-t hozta + egy erős Héregit gyűrt le, amikor nagyon muszáj volt)
Andris: 1 (Pozitívum: nem rugdosta a falat. )
Zoli: 3 (Nála ha beszámítanám a nyakfájást, akkor talán 4-es is lehetne.)
Tamás: 5 (habár elég sok szettet elbuktam,és nem tudom, hogy mennyit vonna le a statisztikus ezért)
(Mórocz Tomi)
Dzsala osztályzatai:
Tomi 5, Miklós 3, Zoli 3, Andris 0
Bartha Zoltán Kollát Miklós Pölöskei András Mórocz Tamás Horváth Kálmán 3 / 0 3 / 0 3 / 0 2 / 3 Letanóczki István 3 / 0 3 / 2 3 / 1 0 / 3 Héregi László 3 / 0 2 / 3 3 / 1 2 / 3 Kaiser János dr. 0 / 3 1 / 3 0 / 3 1 / 3
